A kiégés jelensége valós és egyre több embert érint, függetlenül attól, hogy milyen területen dolgozik vagy milyen élethelyzetben van. Ennek hátterében számos tényező állhat, például a munkahelyi stressz, a túlterheltség, a munka és magánélet egyensúlyának hiánya, vagy akár a társadalmi elvárások nyomása.
Sokszor azért jut el valaki a kiégés pontjára, mert a mindennapi rohanásban és kötelezettségek között elveszíti önmagát, figyelmen kívül hagyja testi-lelki jelzéseit. Az ember gyakran túlvállalja magát, mert úgy hiszi, hogy ezzel bizonyítja elkötelezettségét és teljesítményét, miközben nem veszi észre, hogy ezzel kockáztatja egészségét és jólétét. Erről tartott előadást Tapolyai Emőke, nemzetközileg is elismert pszichológus január elején Balassagyarmaton, alapítványunk szervezésében. Hálásak vagyunk mind a száz résztvevőért. Különleges megtiszteltetés, hogy a vármegyei MESZK korábbi elnöke, a jelenlegi elnökség tagjai, valamint a kórház több dolgozója is elfogadta a meghívást.
Mit kezdjek a kiégéssel, ha már utolért?
"A burn out vagy kiégés fogalma egyre többeket foglalkoztat, hisz a civilizált, fejlett világ nem könnyebbé tette az életünket, hanem rohanósabbá, küzdőbbé, gépiesebbé; s mire testünk jelez, hogy elég, addigra az gyakran már lelkünk dörömbölése, hogy elég, Élni akarok! Mitől jut el valaki a kiégés pontjára? Miért nem vette észre, hogy teste-lelke veszélyben van? Vagy ha észrevette, miért nem tett önmagáért?" - hangzott Tapolyai Emőke előzetes ismertetője.
Az előadás a kiégés folyamatára mutatott rá, illetve arra az eszköztárra, melynek segítségével az elfáradt ember is felállhat, feltöltekezhet és remény szerint egy új életfelfogással folytathatja munkáját céljaiért, kapcsolataiért, de ez alkalommal már önmagát, testét-lelkét tisztelve, értékelve.